Lesz nyugdíjam? 

A legjobb, ha a kályhánál kezdjük, vagyis magánál az állami nyugdíjnál és a jelenleg irányadó jogszabályoknál.

A társadalombiztosítás nyugdíjbiztosítási alrendszere biztosítja számunkra a gondtalan nyugdíjas éveink finanszírozását nyugdíj formájában, feltéve, hogy az ehhez való jogosultságot megszereztük szolgálati idő és a munkában eltöltött évek alatt befizetett járulékokkal. A nyugdíjcélú kifizetések forrását az aktív dolgozók befizetései biztosítják, ez az úgynevezett felosztó-kirovó rendszer. Vagyis a társadalom aktív tagjai finanszírozzák a járulékaikból az idősebb generáció megélhetését. Tehát NEM magunknak teszünk félre és azt kapjuk vissza, mikor elérjük a nyugdíjkorhatárt. 

Miért érdekes ez? Mert az aktív tagok száma folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedek folyamán, az átlagéletkor nő, ezzel együtt a nyugdíjasok száma is. Nem beszélve a minimálbéren bejelentett vagy épp feketén dolgozókról, vagy a külföldön szerencsét próbálókról, akik nagy százaléka kint is marad a választott országban. Ez is csökkenti a kasszába befolyó pénzt, amit már most is folyamatosan pótolni kell az államnak. Jelenleg a magyar lakosság aktív korú tagja 61,6%, a 18 év alattiak száma 18,5%, míg a nyugdíjasok a lakosság 19,9%-át teszik ki. Ha nem is a távoli jövőbe, csak 2030-ig nézünk előre a KHS jóslata szerint, ez az arány aktív lakosság számát tekintve 58,3%, a 18 éven aluliak esetében 18,1%, a szépkorúak pedig 23,6% várható. Mit jelent ez? Hogy kevesebb emberre több teher jut, és többet vesznek el az állami kasszából. 2060-ra az aktívak száma várhatóan 50%, a 18 éven aluliaké 16% környékére csökken, míg a nyugdíjasok száma 33%-ra nő. Vajon meddig tartható fent ez a rendszer így? És a jelenlegi aktív korúak mire számíthatnak? És a gyerekeink? Nem tudjuk. Egy biztos. Ez a rendszer kötelező. Kilépni belőle nem tudunk. 

De akkor lesz nyugdíjam? 

A nyugdíjrendszer ebben a formában nem fenntartható és az is egyértelmű, hogy a trend megfordítása irreális elvárás rövid távon. A rendszer és a társadalom fenntartásához családonként átlagosan 2,2 gyermekre lenne szükség, de ehelyett mindössze 1,4 gyermek születik. Nincs az a kormányzati intézkedés, amelyik varázsütésszerűen képes megváltoztatni ezeket a negatív trendeket. 

Az állam az egyensúly fenntartása érdekében két alternatíva közül választhat: egyik esetben az aktív oldalon kell növelni az összeget, tehát ösztönözni a gyermekvállalást vagy növelni a járulék mértékét. A most meghozott intézkedések jó esetben 25-30 év múlva kezdik éreztetni a hatásukat. Igen ám, de a nyugdíj bomba először 5-10 év múlva, majd 20-25 év múlva robban. Emellett még lehet növelni a járulékokat.

A másik lehetőség a nyugdíjasok számának vagy a nyugdíjak összegének csökkentése.  Gyakorlatilag a korhatár emelés az egyetlen olyan eszköz, amelyhez eddig hozzá tudtak nyúlni a nyugati világban, így joggal számíthatunk további korhatár emelésekre itthon is. Ne lepődj meg, ha 70-72 éves korodig kell majd dolgoznod.

Ahogyan a franciáknál láttuk, ez is el tudja érni a fájdalomküszöböt, így a sokat hangoztatott nyugdíjcsökkentés vagy a nyugdíjak megadóztatása is bekövetkezhet. Vonzó jövőkép?

Mit tehetünk? Öngondoskodás! Következő cikkemben erről fogunk bővebben beszélgetni.